Élménybeszámoló a 2014 Diákolimpia országos döntőjéről

Publikálva:
0

Személy szerint nekem ez a diákolimpia igazi kuriózum volt, hiszen most először volt szerencsém edzőként részt venni rajta. Voltam már versenyzőként, nézőként, véletlenül, de edzőként ez volt az első. Az ilyen mindig különleges. Természetesen tudtam mit várhatok, elsősorban azt, hogy 14 fős csapatom nem hagy unatkozni, amit már a buszút során is sikerrel prezentáltak. Több fénykép készült az oda úton egy bő óra alatt, mint egy 500 fős lagzin, ami előrevetítette, hogy aligha maradunk emlékek nélkül :D  

Első nap a „B” kategória küzdelmei kezdődtek, melyekben 2 játékosunk Őry Szilveszter (a továbbiakban Sly) és Nyírő Mátyás (továbbiakban Fűnyíró) volt érdekelt. Az edzői eligazítás voltaképpen arról szólt, hogy mennyi pogácsát tudok észrevétlenül kicsempészni a helyiségből, így sok hasznosra nem emlékszem, de az általános információk mellett a szervezők mindenre kiterjedő segítségükről biztosítottak bennünket. Szerencsére éppen visszaértem a megnyitó ünnepségre, így megtekinthettem a helyi (meg nem mondom melyik) táncformáció előadását. Javukra vált, hogy mint a férfi, mind a női nézőknek igyekeztek mutatni valamit (és ez azt hiszem sikerült is).

Magáról a versenyről. Sly és Fűnyíró is remekül kezdett, magabiztos győzelmekkel indultunk meg az úton.  A „Nap Játékosa” cím egyértelműen Sly –t illeti, aki nemcsak hogy veretlen maradt, de az egyik legnagyobb esélyes Dudás Bálintot is taktikus játékkal intézte el. Fűnyíró betegsége miatt sajnos nem volt csúcsformában, a nap utolsó mérkőzésén ugyan 16-10-ről még visszakapaszkodott, és hosszabbításra mentette a meccset, de a végén megremegett a keze, így 2/1 –es mérleggel zárta a napot. A szurkolásra sem lehetett panasz, az igazoltak is segítettek, hogy az ellenfelek is megérezzék, hogy EZ FEHÉRVÁR.

A szálláskeresés koránt sem volt ennyire sima, az odatalálásig gyakorlatilag minden létező utcán végigmentünk a környéken, hiába, az S4-es vagy a HTC sem mindentudó… De miután 30 perc túra után a húszkilós menetfelszerelésünkkel meglett a szálláshely, már csak a bejelentkezés volt hátra. Itt már nem is volt semmi gond, hacsak az nem, hogy a 15 bejelentő lap mellé 3 tollat kaptunk, így egy kicsit elhúzódott a dolog. De sebaj, egy gyors szobafoglalás (a helyekért öldöklő csata folyt) már mehettünk is vacsorázni. Egy kicsit elkalibráltuk magunkat, mert a kiválasztott étterem nem volt nagyobb egy panelház teraszánál, és kissé a választék is szerény volt, de legalább gyors és kellemes volt a vacsora. Itt jegyezném meg, hogy igen komoly sokk ért. Most először láttam, hogy Hircze Nóra, dacára annak, hogy egy kisebb falu fogyasztását is fel szokta vállalni, (a fene sem érti, hogy lehet mégis vasággyal együtt 30 kiló) nem tudta elfogyasztani a rántott szeletet. Előfordul persze, de azért megnyugtatásomra csak egy korsó sör volt képes.

Alig 3 óra múlva pedig már kezdődött is a második nap. A „B” kategóriában az érmes helyekért is küzdő játékosokkal igen nehezen indult a verseny, de a Monster Rehab mindenre képes. Az igazoltak közben kényelmesen pihenhettek a szálláson, mivel csak délután volt jelenésük a 14 pályás győri csarnokban, sokszor eszembe jutottak, nem mindig vidám mondatok környezetében J…. Sly és Fűnyíró közben azonban a pályán alkottak, sajnos ezen a napon már nem akkora sikerrel. Egy-egy meglepő vereséggel messzebb kerültek az éremtől, de Slynak így is megmaradt az esélye, hogy vasárnap a bronzéremért csatázzon.

„A” kategóriás játékosaink is pályára léptek délután kissé még ázsiai beütéssel (magyarul szemük sehol) de azért a papírformát csaknem minden mérkőzésen sikerült biztosítanunk. Lányoknál Antal Erika (Zseni) és Kömives Dóra (Gyapjas) magabiztosan jutott tovább a csoportjából, Tóth Hanna (Sapi) és Hircze Nóra (Zümi) azonban nagy mérkőzéseket játszott már a csoportküzdelmek során. Hanna meglepetésre elhozta az első szettet a nemrég korosztályos EB-t is megjárt Kaszás Rebeka ellenében, azonban a nagyobb meccsrutin később érvényesült, de szerencsére Hanna csoport másodikként is biztosan jutott tovább. Nóra imponáló játékkal, két sima szettben győzte le a pécsi Papp Tittínát, így joggal gondoltuk, hogy az általában könnyebb ellenfélnek tűnő Major Zita ellen sem lehet gond. Hát nem jött be. Igazi női mérkőzésen, 3 szettes drámában, a meccs végén 16-19-ről, zsinórban 5 pontot ütve hozta Zümi a meccset (én pedig megint öregedtem 2 évet). Pál Verának (Kapál) nem volt sétagalopp a csoportja, két olyan játékossal is szembe került, akikkel szemben csak nagyon jó játékkal mehetett volna tovább. És noha mindkét meccsen elvett egy-egy szettet az ellenfelektől, ezúttal legyőzni őket nem sikerült. Horváth Dalmának (HD) nem volt könnyű sorsolása, a végső győztes Kőrösi Ágnessel, és a pécsi Papp Violettával került össze. Utóbbi ellen a szettek feléig mindkét alkalommal remekül tartotta magát, az elsőben vezetett is, de sajnos egyelőre még nem jött össze a győzelem. Elmer Zsófi (Ubis) is megtette a magáét, minden meccsén remekül játszott, Karsai Noémi ellen például egészen az utolsó pontig versenyben volt, de sok tanulnivalója és korábbi sérülése miatt nem sikerült a nagy dobás.

A fiúknál is volt kellemes, és kevésbé kellemes meglepetés. Hircze Levente (Csirke) például a szintén EB-t megjárt Pytel Bence ellen úgy vélem az idei év legjobb játékát nyújtotta, végig vezetett is, de megremegett a végén, így döntő szett 21-19-re Bence hozta a mérkőzést. Az egyik kötelező győzelem mellett a csoportmásodik helyért a szegedi Ruzicska Máté ellen már láthatóan nem ugyanaz a játék ment, így az extázisban játszó szegedi jutott tovább a csoportból. Krausz Béla ezúttal kissé pontatlanabbul játszott, nem volt elég magabiztos, igaz nehéz ellenfelei akadtak, így végül nem sikerült a továbbjutás. A többiek, Mihályi Levente (Flegma), Kálmán Péter (Ropi) és Mórocz Ákos (Korall) viszonylag könnyen jutottak tovább, előbbi az első, utóbbi két játékos a második helyen. A legidősebb fiúk közt Toloczkó Máté (Tockos) egy kicsit ránk ijesztett, de végül közönségszórakoztató meccsen megszerezte a második helyett, és ment tovább a csoportjából.

A késő délutáni, vagy inkább kora esti mérkőzéseken az is eldőlt, hogy kik játszhatnak az negyeddöntőkben az utolsó napon. Az FBSE-s házirangadót, melyre Dóra és Hanna közt került sor, 3 szettben végül Dóra nyerte.  A fiúknál Flegma a nevéhez méltóan előbb egy sima, aztán egy flegma szettben múlta felül Ruzicska Mátét, és jutott az elődöntőbe, míg Peti és Ákos az egyaránt esélyes Szerecz Márton és Madarász Tamás ellen estek ki, de nagyon érett és dinamikus játékkal (csak így tovább). Este már nem történt említésre méltó esemény, legfeljebb a pizzák elosztása okozott némi komplikációt (és kiderült, hogy jó, ha valaki a pizza szélét is szereti).

A vasárnapi negyed- és elődöntőkre természetesen megint teljesen kialudtuk magunkat (már amennyire a 6.45-ös ébredés engedte) így jó esélyekkel indultak harcba a srácok. Flegma sajnos nem tudta hozni a szokott agresszív, és pontos játékot, így Madarász Tamás jutott a fináléba. Tockos remekül küzdött a végső győztes Szécskay Manó ellen (igen, tényleg így hívják), sokáig vezetett is, de a jelenlegi legjobb korosztályos játékos újítani tudott, és jutott be a döntőbe. Sly végül ugyan jobban játszott mint előző nap, de éppen lemaradt az éremről, azonban jövőre nem ismervén lehetetlent, újra nekiveselkedik.

Lány szakaszon azonban mindkét negyeddöntő a várt szoros és jó játékot hozta. Erika a kezdeti, szokásos „adok egy szett előnyt” taktika után magabiztosan verte meg a budapesti Konczér Zitát , ezalatt Dóra pedig Gajár Rebeka ellen lépett pályára.  Gyapjas a végleteik kiélezett meccsen, az utolsó pár pontnál talán kicsit izgulva végül kikapott, de elégedett lehet a játékával, mert csak apróságokon múlt a meccs. Közben, csak hogy biztos ne tudjam minden meccset figyelemmel kísérni, Nóra elődöntőzött Madarász Réka ellen. Sajnos utóbbi, Nóri meccse nem sikerült szorosra, a jól kezdődő első szett után az ellenfél felőrölte Zümi ellenállását, de a bronzérem így is remek eredmény. A többi meccsen azért bőven igyekeztek a csajok, hogy sikerüljön a pulzusemelkedésem mértékét egyre inkább kitolni. Körülbelül 4 perc volt a meccseken összesen, mikor nem éreztem azt h remeg a kezem, a szünetekben.  Zseni nagyon okos, kivárásos játékkal, a legjobbkor megütött támadásokkal végül is két szoros szettben legyőzte Kaszás Rebekát, és jutott a döntőbe, ahol Bukoviczki Biankával találkozott. A kezdeti bizonytalan játék után ismét magára talált, és mindkét szettben 19-19 re álltak a felek, de ez évben a nyíregyházi játékos jött ki jobban a végjátékból, és hozta el az aranyérmet, de Zseni megmutatta h immár esélyesként kell vele számolni.

A díjkiosztón újra felcsendült az „EZ FEHÉVÁR” amit lassan meg kell tanulnia a mezőnynek, mert minden versenyen az a tervünk, hogy sokszor kiabáljuk. A csapatfotózás pedig új szintre emelte a pózolás fogalmát.

Értékelésként csak annyit mondhatok, hogy soha jobb diákolimpiát, nagyon jól sikerült, minden tekintetben. Jövőre ugyanígy van jobban, ha nem is ugyanitt. És csak hogy a szokáshoz hű maradjak:

EZ FEHÉRVÁR!! (itt még van egy mondat, de nem szoktuk mondani a csapaton kívül:D)

Nagy-Szabó Levente